Hello Mindenki!
Augusztus 27-én indultunk el Portugáliába. A repülőnk késő este érkezett meg Lisszabonba, ahol a következő napunkat töltöttük. A szállásunk nem volt az igazi, nagyon zajos volt, de két éjszakát ki lehetett ott is bírni, viszont valami olyan dologra bukkantam ennek a kis B&B-nek a hűtőjében, ami azóta is nagy kedvencem, a sütőtök lekvár, ami megkoronázta a két Lisszabonban fogyasztott reggelimet.
Az első napon a portugál fővárosban maradtunk városnézésre. Eleinte a híres 28-as villamossal akartunk felmenni a várhoz, de a hatalmas sor és a tolongás miatt inkább meggondoltuk magunkat. Utólag visszagondolva jobb is így, mert legalább ennyivel is több időt töltöttünk a gyönyörű Alfama városrész felfedezésével. A csempéiről híres épületek, az eldugott kis templomok és a meghökkentő helyeken felbukkanó street art csodák közt sétálgatva olyan érzésem támadt, mintha egy másik világban kattintgatnám a képeket a fényképezőmmel.
Ebédelni egy Gosta do Castelo nevű kis étteremnél álltunk meg, ami nagyon kis hangulatos volt, és a kért saláták is nagyon finomak voltak.
Felfedezőutunkat folytatva mégsem akartunk lemaradni a híres lisszaboni villamosok nyújtotta élményről, ezért a zsúfolt és nagyon híres 28-as helyett a 12-es számú, kevésbé híres, viszont ugyanolyan gyönyörű épületek közt közlekedő villamost választottuk.
Ezután a Carmo kolostor keresésére indultunk, amit megtalálni nem volt nehéz, mivel egy magaslatra épült, viszont az feljutás annál nehezebb, mi például egy ékszerüzlet liftjével jutottunk fel.
A következő napon második úticélunk, Lagos felé vettük az irányt. Lisszabont elhagyva át kellett kelnünk a monumentális Vasco da Gama hídon. Utunk közben rengeteg hatalmas parafa- és narancsültetvény mellett haladtunk el. A tengerpart, ahol először megálltunk, egy Sines melletti strand volt, ahol a víz talán mindközül a legmelegebb volt, viszont elég kiábrándító volt a partot övező gyárak és teherhajók látványa.
Az előbb említett strandot elhagyva egy híresebb sinesi strandra mentünk, a Porto Covo-ra, ami gyönyörű volt,viszont itt a víz jéghideg volt…
Lagosban a szállásunk az Uptown nevű B&B volt, ami az előző szállással ellentétben nagyon tetszett, valamint itt is a reggelinél kis csodákra bukkantam: az egyik egy olyan gyümölcs, amiről ezelőtt még sosem hallottam, a fehér dinnye volt, ami nagyon ízlett, a másik pedig az egyik portugál must-eat, a pastéis de nata nevű süti volt.
Az elkövetkező napjainkat a legjobb tengerpartok utáni kereséssel töltöttük. Lagosban 2 szép tengerpartot is találtunk, az első a Dona Ana nevű volt, ahol elsőre úgy tűnik, egy lépésnyi szabad hely sincs, viszont egy sziklafalon átkelve, majd egy másik alatt átbújva egy egy gyönyörű strandot találunk, ahol az emberek száma csak töredéke a part másik felén lévőknek. A másik strand a Praia do Camilo volt, az egyik kedvencem mind közül, ahol rengeteg kis hal úszkált a vízben, tehát búvárkodni is alkalmas, és a partról nézve a jobb kéz felől eső sziklákat úszva megkerülve egy cuki kis eldugott barlangot találunk, ahova dél körül nagyon jól besüt a nap, és általában teljesen “embermentes”. Ezekben a partokban az volt az egyik legjobb dolog, hogy a parton heverészve a gyönyörű sziklák magasodtak fölém.
A napokban találtunk rá a kedven lagosi éttermemre is, ahol a legtöbb portugál étteremmel ellentétben, ahol mindenhez fűszerezés nélküli főtt krumplit és öntet nélküli salátát szolgáltak fel, itt a Saibos nevű helyen minden étel nagyon finom volt.
Az egyik napon a már nyugati parthoz tartozó sagresi strandra látogattunk, ahol a víz nagyon tiszta volt, viszont a szél nagyon erős volt, és a tengerparti homokot mindenre és mindenhova fújta.
A Camilo mellett a másik kedvenc strandom a Praia da Marinha, ami egy Lagoa nevű városka közelében volt. Erről a strandról a rengeteg ember miatt nem tudtam képet készíteni, viszont itt is egy sziklanyíláson átkelve egy sokkal csendesebb partra juthatunk, ahonnan pedig egy szinte érintetlen strandra úszhatunk át, ahol a leterített törülközők és a napozók helyett csak apró sirálynyomok ékesítik a fehér homokot.
Még keletebbre haladva is egy gyönyörű tengerpartra érünk a Falesia-ra ami a felemás színű szikláiról híres.
Végül, de nem utolsó sorban következzék Porugália egyik leghíresebb látványossága, a Benagil barlang. Először is érdemes a Marinha-val a Benagil standot összekötő túraútvonalat végigjárni ( innen még felülről is megcsodálhatjuk a híres barlangot). Benagil strandjára érve kellett rádöbbennem, hogy talán ez volt az egyetlen strand, ahova hatalmas lépcsősorok megmászása nélkül is eljuthattam. Rögtön hajóutakat hirdető bódék fogadnak, ahol egy embernek majdnem 10000 forintjába kerülne a 30 perces kis kirándulás, aminek folyamán végig a hajón kell ülni, és be sem lehet sétálni a barlangokba. Éppen ezért, annak aki jó úszó (de tényleg csak nekik, mert a turistákat szállító vízi járművek hatalmas hullámokat csapnak) azt ajánlom, hogy a belógó sziklafalat megkerülve ússzon be a barlangba teljesen ingyen, ráadásul akármennyi ideig a Benagilben maradhat. Ez a látványosság nekem kicsit csalódás volt, ráadásul a turisták is rengetegen voltak, és ha az itt eltöltött 30 percem alatt 500 képen nem vagyok rajta, akkor még azon sem, amit rólam csináltak.
Összességében a Portugáliában eltöltött 8 napom alatt szuperül éreztem magam és rengeteg élménnyel gazdagodtam.
Az utazásról egy rövid videót is készítettem, amit az alábbi linken tudtok megnézni: https://youtu.be/EFn2wvqbT2Q
Instagramom: hanna.szabo
– Hanna <3
saját képek
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: